Sziasztok!:) Ne haragudjatok, hogy eltűntem. Borzasztó érzés volt, hogy nem szóltam. Ne haragudjatok.. <3 Mostantól megpróbálok rendszeresen írni. :) Megpróbálom megint a heti egy részt teljesíteni. Viszont az előző részhez csak 4 komit kaptam. Nagyon örülnék még párnak. :) Eszméletlen jól esnek, köszönöm annak aki írt már. <33 Még annyit, hogyha nem nagyon lesznek komik, akkor lassabban fogom hozni a részt. Ha látom, hogy tetszik az inspirál és sietek. Nem húzom tovább az időt.;) Jó olvasást! xx

----------------**----------------

3.Fejezet

*Harry szemszöge*

Tom hívott az album miatt, amikor kirohantam a kertbe. Izgatottan készülődtünk a srácokkal a következő felvételre. Diana-t kell felénekelnünk most. Tom-mal holnapra beszéltük meg a felvételt. Boldogan léptem be a házba, amikor felvillantak a képek. Lina átölel, beletúr a hajamba, és megcsókol. Idegesen ráztam meg a fejemet. Nem lehet, hogy ennyi idő, ennyi energia nem tudja kiverni a fejemből. Felrohantam a lépcsőn egyenesen a szobámba. Letéptem az akasztóról a törölközőmet, és berontottam a fürdőszobába. Kettőt ráfordítottam, és hanyatt lecsúsztam a földre. Nem tehet tönkre. A híres nőcsábász álma a volt barátnője. Láttam a szemem előtt az újságok címlapjait. Szenvedve kacagtam egyet. Fejemet az ajtónak támasztva elmerengtem. Vissza tudom hódítani esetleg? Persze, hiszen szeretett. Elengedhetem ennyi szenvedés után, amit okozott nekem? Nem!! Soha. Magabiztosan ugrottam fel a padlóról, és az ötleteket forgatva vetkőztem le, és álltam be a tusoló alá. A meleg vizet megengedtem, de siettem. Nem álltam több óráig a víz alatt. Egy fiú nem lehet gyáva.

A tervem könnyű volt.: 

1. Visszataszítóan viselkedek vele, és megnézem hogy reagál rá.
2. Ha ez nem elég megkérek valakit, hogy játssza el, hogy a barátnőm.
3. Meghunyászkodva, normális ember módjára elbeszélgetek vele, és ha ad esélyt elviszem randizni.

Felvillanyozva kapkodtam magamra a laza, kimenős felsőmet, és a kényelmes gatyámat. Kezdjünk az elsővel.

* Lina szemszöge*

Repestem az örömtől, amikor Harry elrohant a deszkájáért. Ez beteges. Mosolyogva mentem utána én is, és hoztam elő a rózsaszínű Penny board-omat. Éreztem, hogy ez a nap csak jó lehet.

A park felé vettük az utunkat. Liam egyik jó barátja a parkban árul fagyit, így arra indultunk. A kis csendes utcában egymás mellett gurultunk az út közepén. Nevetve idéztük fel a múltat. Louis bénázásait, Niall mindig éhes gyomrát, Liam apáskodásait, Zayn nagy bulijait, és Harry nőügyeit. Harry felszabadultan kacagott a saját bakijain, de amikor rám nézett elkomorodott. Ijedten néztem vissza Rá. Nem értettem a hirtelen hangulatváltozását. Tanácstalanul körbe pillantottam a többiekre, de csak Liam vette észre a köztünk lévő feszültséget, a többiek ugyanúgy fecsegtek tovább. 

- Verseny!!- ordította el magát Zayn, és hajtani kezdte magát. 

A többiek állat módjára követték barátjukat. Elkapta őket a versenynek a heve. Liam azonban lassított, amikor észrevette, hogy nem követem őket. Megvárta amíg utolérem, és belekezdett mondókájába.

- Ez mi volt?- csapott bele a közepébe.

- Nem tudom. Nem értem miért ilyen.- húztam el a számat.

- Én se.- vonta meg a vállát, és a szemét az útra szegezte.

- De én szeretem.- csattantam fel.- Nem bírok nélküle lenni. Amíg távol voltam tőle, azalatt a kis idő alatt is mindig Ő járt a fejembe. Szeretem.

- Ez nem úgy tűnt.- vágott közbe.

- Tessék?- kaptam felé a fejemet riadtan.

- Hallottam véletlenül a beszélgetéseteket. Amikor Harry azt mondta "Hiányoztál" nem reagáltál rá. Biztos ebből azt vette le, hogy már nem szereted.

Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet.

- De nem vethetem magamat rögtön a karjaiba. Az nem nőies.- húztam ki magamat, és hajtottam párat a lábammal.

- Nem.- nevetett fel.- Lina valld be, hogy bonyolult eset vagy. Megvolt a remek alkalom, erre elrontottad a lehetőséget.

- Lehet.- görbült le a szám, és kétségbeesve pillantottam Liam-re.

-Ne nézz így rám.- tartotta maga elé a kezét védekezően.- Döntsd el mit érzel, és mit akarsz. Ha segítség kell..- nem fejezte be a mondatot, hanem csak mellém gördült és a homlokomra nyomott egy puszit. 

Lábával gyorsabban kezdett hajtani megpróbálva beérni a fiúkat. Szomorúan néztem utána. Tényleg ilyen nehéz eset vagyok?

* 3-kor otthon már*

**Lina szemszöge**

Fáradtan zuhantunk be a házba. Szótlan voltam egész nap. A fiúk alig tudtak belőlem kiszedni valamit. Liam tanácstalanul próbálkozott párszor, mire csak megráztam a fejemet. Azon kívül, hogy csendben csak hátul figyeltem az eseményeket, jól mulattam a négy fiún. Niall és Louis történetein még nevettem is. Zayn pedig próbálkozott egy lánynál, akivel még egy randit is sikerült megbeszélnie, tehát számára is sikeres volt a nap. Harry pedig olyan volt mintha ott sem lennék. Ugyanúgy kacagott, lökdösődött, flörtölt mintha ott sem lettem volna. Fájó szívvel néztem végig, ahogy a pincérlánnyal szórakozott. Liam tartotta bennem ezalatt a lelket. Óvatosan átölelt, és simogatta a hátamat..

A szobámba felérve elkeseredetten ültem bele a fotelomba. Előrángattam a telefonomat, és megnyitottam a Dani-vel való beszélgetésemet. Legjobb barátnők vagyunk,amióta megismertem Harry-t. Tökéletes lány. Igazi barát. Napi szinten tartottuk elválásunk óta a kapcsolatot. Éppen Anglia másik felében volt egy táncfellépése, de pár nap múlva hazajön azt mondta, és végre találkozhatunk. Gyorsan elküldtem az üzenetemet, ami csupán ennyiből állt.: " Hiányzol. Tele vagyok kétségekkel. Siess nagyon! xx"

Összeszedtem magamat, és levonszoltam magamat a nappaliba. Egyedül Harry volt lent. A többiek gondolom haza mentek. Halkan beosontam a konyhába, és a hűtőhöz léptem. Kivettem belőle a tejet. Már pohárba öntöttem ki, amikor megjelent Harry az ajtóban. Szótlanul kivett a szekrényből egy tányért, és éppen visszaindult a nappaliba, amikor a düh, és a kétségbeesés vezéreltével megszólítottam.

-Mit csináltam?- csaptam bele a közepébe. Értetlenül fordult vissza.

- Tessék?

-Mit követtem el, hogy így viselkedsz velem?- ismételtem meg a mondatot lassabban, és tetetett magabiztossággal.

- Őszintén?- csattant fel, mire a magabiztosságom elillant, és ijedten néztem rá.- Nem bírom elviselni, hogy nem vagy az enyém. Lehet mondani rám, hogy mindenkit birtokolni akarok, de nem bírod elképzelni mit érzek. A szívembe mindig egy döfést mérsz, amikor más fiúval beszélsz. Főleg, hogy az a fiú Liam Payne.- sziszegte az utolsó két szót.- A barátom. A barátom, aki fájdalmat okoz nekem. Megpusztultam, amikor az étteremben átölelt, és simogatta a hátadat. Muszáj volt valamit csinálnom. A pincérnő pontosan jól jött. Legalább egy picit elvonta a figyelmemet.- hadarta tovább.- És az egészben tudod mi fájt a legjobban? Hogy nem láttam a mondataimra a reagálásodat. A kocsiban is amikor jöttünk, csak megsimítottál. Nem mondtad, hogy én is hiányoztam. Aztán a konyhában lévő vallomásom. Mit reagáltál rá? Semmit! Ez a gondolat is kikészített. De amikor hallottam, hogy rólam beszélsz a szobádban Morfinak, éreztem a reményt. Hátha.. A viselkedésemmel tesztelni próbáltalak, hogy mit reagálsz rá. Erre Liam-met ölelgetted. - kétségbeesetten, de idegesen beszélt. Hirtelen, amikor ránéztem láttam a szemében a meggyúló tüzet..- Megőrjítesz Lina Smith. Nem bírok nélküled élni. Érezni akarom a csókodat. Most azonnal!

Reagálni sem volt időm. Hosszú lábával két lépéssel mellettem termett, és a száját az enyémre tapasztotta.... 

-------------------**--------------------

Tádám.:D Milyen lett? Várom a komikat.:)

Nem tudom, hogy lesz-e rész Karácsonyig, de ha nem, akkor mindenkinek Kellemes Karácsonyt Kívánok!x

Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt.:) Bocsánat, hogy múlt vasárnap nem volt rész, csak rengeteg volt a programom.:( /Ide ezt nem akartam kiírni, mivel szerintem nagyon hülyén néz ki, hogy várod a blog következő részét, és megnézed mivel látod, hogy valami friss van rajta, és csak annyit látsz, hogy " sorry, majd hozom a részt, amikor tudom." Ezért létre hoztam egy FB csoportot, amiben esetleg az ilyenek miatt szólnék, és kaptok a blogból majd plusz részt, stb. stb.:)

https://www.facebook.com/groups/1386086361627722/ <-- Itt található a csoport. Mindenkit szeretettel várok.;) /

Köszönöm, azoknak, akik kommentáltak, nagyon jól esik a sok-sok pozitív visszajelzés. Köszönöm azt is, hogy rengetegen "pipáltok" a blog alján, és még azt is nagyon köszönöm, hogy 18(!!) ember feliratkozott.:) ( még sorolhatnám, hogy a 250 megtekintést egy részre /esetleg több/, de nem hinném, hogy ezt sokan elolvassák.:D)
Nem írok több hülyeséget.. Tehát jöjjön a rész.:)

Jó olvasást. xx

-----------------**------------------

2. Fejezet

Fáradtan tántorogtam le a lépcsőn. Éjszaka is felébredtem párszor, így elég hosszú éjszakám volt. Harry a konyhaasztalnál ült, háttal nekem, és két kakaót kavargatott.
- Jó reggelt!- köszöntem neki mosolyt csalva az arcomra.
Kicsit ijedten fordult hátra felém.
- Jó reggelt!- lépett mellém, és ölelt meg,mire automatikusan visszaöleltem.- Csináltam neked kakaót.
- Köszönöm.- ült ki az arcomra a mosoly. Régebben is tudta, hogy ezzel mindig levesz a lábamról.- Reggeliztél már?
- Még nem. De van süti itthon. Kérsz?- kortyolt bele a kakaójába, és felállt az asztaltól.
- Harry. Nagy lány vagyok már. Mindjárt megkeresem.- nyomtam vissza a székbe.
- Rendben "nagy lány". - válaszolt vissza cinikusan, mire megforgattam a szememet, és elkezdtem matatni a hűtőben. Egy nagy tálcán meg is találtam. Levettem két tányért a polcról, és rátettem az édességet, majd Harry-vel szembe letelepedtem.
Csendben ültünk az asztalnál, és nyammogtunk a finom, epres sütin.
- Mit csinálunk ma?- törte meg a csendet Hazza.
- Fogalmam sincs.- vontam meg a vállamat.- szerintem keresek magamnak valami tanfolyamot. Szeretném befejezni a divattervező karrieremnek a tanulását.- magyaráztam neki. Három éve folyamatosan ezt tanulom. Tavaly fejeztem be az egyetemet /ami miatt édesanyám kitagadott./, és mellette a két tanfolyamot.
- Szerintem inkább nézz magadnak valami más munkát itt a környéken. Keresek neked addig valami divattal foglalkozó munkát. Addig ne unatkozz.- tette az üres tányért a mosogatóba.- Jó?- dőlt az asztalnak, és érdeklődve vizslatta az arcomat.
- Megtennéd? -csillant fel a szemem.
- Persze.- nevetett rám. - Tudod, az életem vagy.- fordult el. Keserű mosoly ült ki az arcomra. A szívembe mintha egy kést döftek volna. Még szeret engem. Rosszat teszek vele. Csak fájdítom a szívét... Egy könnycsepp gördült le az arcomról, és pont a kakaómba csöppent.
- Lina sírsz?- guggolt le a székem mellé Harry, és óvatosan megfogta a kezemet.- Ugye tudod, hogy nem úgy gondoltam? Inkább nem is vagy az életem. Hidd el. Csak-csak..
- Harry. Hagyd abba.-fogtam be a száját az egyik kiszabadított kezemmel.- Kérlek.. Válaszolj őszintén.- Emeltem rá könnytől csillogó szememet.- Fájdalmat okozok neked? Elmenjek?- halkan ejtettem ki az utolsó szavakat, és a tekintetét kerestem, amit nem találtam meg, mivel a szemét lesütötte, de amikor kimondtam az utolsó szót, felkapta a fejét, és felállt mellőlem.
-Lina ne szórakozz. Fájni fáj.. De az még jobban fájna, ha elmennél... Megint itt hagynál egyedül.. Egyedül, úgy, hogy nem tudom mi van veled... Fájna, ha tudnám más ölel át éjszaka, más fogja a kezedet nap mint nap, és másnak súgod gyönyörű hangodon a fülébe, hogy " Szeretlek". Ez a kis fájdalom - emelte nagy kezét a szívéhez - semmi, ahhoz képest, amit éreztem, amikor nem voltál itt.
Megdöbbenve ültem a széken. Meg sem tudtam szólalni. Csak ültem, és néztem Harry-t amint az ablakon nézi a fát, nekem háttal.
- Csak te ismersz. Csak te tudod, ki vagyok igaziból. Csak te tudsz a fájdalmaimról. És ez így fog maradni örökkön-örökké.- fordult felém szomorúan, majd előhúzta a telefonját, ami éppen jelezte, hogy SMS-e érkezett. Bocsánatkérően rám pislantott, és kiviharzott a kertbe telefonálni.

Ez a hirtelen vallomás teljesen lezsibbasztotta a végtagjaimat. Nehezen felbotorkáltam az emeletre, és lezuhantam az ágyamra. Megpróbáltam elterelni a gondolataimat olvasással, de nem sikerült. Pedig ez általában segít. Tanácstalanul ültem az ágyamon, és szürcsöltem még mindig a reggeli kakaómat. Halk ajtónyikordulásra lettem figyelmes, miközben a gondolataimat próbáltam elrendezni. Harry cicája Morfi lépett be a szobámba. Óvatosan körbe nézett, és amikor meglátott halkan nyávogni kezdett. Az öröm átjárta a testemet. Morfit Harry akkor vette, amikor még együtt voltunk. Imádtam ezt a cicát, pedig alapból nem szeretem a macskákat. Kipattantam az ágyból, és felkaptam a cicát. Úgy szorongattam mint egy babát.

- Morfi szívem.- suttogtam a fülébe.- Hiányoztál.-Óvatosan visszaültem az ágyra, és neki dőltem az ágytámlának. Morfi gyorsan elhelyezkedett, és hangos dorombolásba kezdett. Halkan felkuncogtam, és simogatni kezdtem a fülét.

-Nem is tudod mennyi dolog történt velem amióta elmentem. Először is.. Talán a legfontosabb az, hogy befejeztem az egyetemet ezalatt a két év alatt. Volt egy barátom, akiben Őt kerestem, de nem találtam meg. Aztán édesanyám egyre többet dolgozott, mint pár évvel ezelőtt. Volt olyan, amikor három naponta láttam csak, mivel nem jött haza. Egyszer csak meguntam, és gondoltam meglepem, hogy elmegyek meglátogatni Őt, amikor éppen Berlinben volt, egy divathéten. Amikor megérkeztem a pályaudvarra, egy taxit hívtam, ami elvitt a helyszínre. Édesanyám amint meglátott, elkezdett ordibálni velem mindenki előtt, hogy "megint mit akarok, miért vagyok itt, és menjek haza.." Hiába kérleltem, hogy hadd maradjak, meg, hogy csak meg akartam lepni, nem hallgatott rám. Két testőrével elvonult, és a tömeg szélén még hátra szólt nekem. "Ne is menj haza. Csinálj azt amit akarsz, ha már nem jártál normális egyetemre."-  a bánat rám telepedett az utolsó szavaimnál.- Tehát nem tudtam, mit tegyek, és az első ötletem vezérelt.: Nem megyek haza, hanem valakihez beköltözök. Hát, így kerültem ide. Megint.. A sors azt akarja itt legyek. Harry-vel.- tettem le a földre a cicámat, és a ruhásszekrényhez léptem, amit Harry remek ízléssel hozatott nekem, tele ezer féle ruhával.- Így állok... Megint együtt vagyunk, mint régen. Nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de örülök neki. Pár éve, amikor el kellett válnom Harry-től, nagyon fájt. De nem mondhattam meg neki, hogy anyám miatt válunk el. Inkább azt mondtam neki, hogy nem szeretem. Elhitte.. Talán ez fájt a legjobban.. Féléves kapcsolat után, elhitte nekem egyik napról a másikra, hogy nem szeretem. Fájt.. És még most is fáj.. De el akarom neki mondani, hogy nem én akartam ezt az egészet.- emeltem fel a hangomat.- Hogy én még szeretem. Ugyanolyan tűz ég a mellkasomban, amikor megölel. Ugyanolyan isteni érzés járja át a testemet, amikor azt suttogja a nagy világba.. "Hiányoztál." Azt hittem pár hónap távollét majd segít abban, hogy kiszeressek belőle. De naiv vagyok. Reménykedtem, hogy pár hónap alatt kiszeretek belőle, és egy másik fiút tudok szeretni. Úgy nézni rá másra, mint Rá.- Halkan nevetve néztem ki az ablakon. A tavaszi napban, már lehetett érezni, hogy mindjárt vége van ennek az évszaknak is, és kezdődik a kedvencem. A nyár.- Mindent vissza akarok csinálni. Mindent.. Remélem még nem késő..

Leültem az ablakpárkányra, és lenéztem a nagy kertre. A kertész lent sürgött-forgott, vágta a szép nagy tujákat. Harry-t nem láttam sehol, pedig Őt kerestem. Mindent el akartam neki mondani, de nem találtam. Tanácstalanul, kinyitottam az ablakon, és kiszóltam az egyik kertészfiúnak.

-Elnézést.- kiáltottam le, mire a fiú körbe nézett.- Itt vagyok fent.- intettem le, mire felnézett az ablakba.- Elnézést, Harry lent van?

- Előbb ment vissza a házba.- válaszolt kedvesen a fiú.- Azt mondta lefürdik, és utána elmegy valakivel edzeni.

- Köszönöm.- intettem egyet mosolyogva, és bezártam az ablakot, de még hallottam, ahogy a fiú halkan megjegyzi.: "szép a pizsamád."

Elvörösödve néztem a tükörbe. Egy Micimackós hálóing volt rajtam, ami már kicsit nyúzodtan állt rajtam. Leellenőriztem, hogy be van-e zárva az ajtóm, és gyorsan felöltöztem. 

Mielőtt kiléptem volna a szobámból, még a tükörbe néztem, és megigazítottam a sapimat, majd lerohantam a lépcsőn. Érdekes látvány fogadott. Három fiú állt az előszobában, és éppen valamin nagyon nevettek. Amikor észrevettek óriási döbbenet ült ki az arcukra. Megrökönyödve álltam én is. Először Niall eszmélt fel, és óriási mosollyal az arcán emelt le a lépcsőaljáról.

- Linaaaaaaaaaaa!- ugrott a nyakamba Louis is, és Zayn is.

Nevetve öleltem vissza őket, és mindenkinek egy nagy puszit adtam az arcára.

- De hiányoztatok.- öleltem meg még egyszer őket.

- Ne is mond.- bólogatott Niall.- Annyi dolog történt velünk azóta, amióta itt hagytál minket.

- Igen. Eszméletlenül aggódtunk miattad.- szólt közbe Zayn.

-Semmi életjelet nem adtál. Tudod mennyire féltem?- reagálta túl kicsit Louis.

- Tudom, és ne haragudjatok.- szontyolodtam el én is.- Viszont rengeteg mesélni valóm van, és nektek is, azaz.....- hagytam egy kis hatásszünetet.

- Mehetünk gördeszkázni!- vágták rá csillogó szemekkel.

- Pontosan.- néztem rájuk én is csillogó szemekkel.

- Hívom Liam-et.- kotorta elő a telefonját Niall, és kicsit arrébb állt telefonálni.

- Mesélj hercegnő!- kócolta össze a hajamat Louis, míg Zayn lenyúlta a sapimat.

- Fiúk.- nevettem, és próbáltam visszaszerezni a sapkámat Zayn-től.

- Harry amúgy hol van?- jött vissza a telefonálásból Niall.

- Nem tudom. Én is őt kerestem, amikor lejöttem. Akartam vele beszélni, de eltűnt.- álltam meg Zayn mellett, akitől sikerült visszaszereznem a sapit.

- Itt vagyok.- szólalt meg a lépcső tetejéről mély, rekedtes hangján. Eléggé megviseltnek tűnt, de nagyon jól álcázta, mert mosolygott.- Csak fürödtem.

- Jól van haver. Elmegyünk egyet gördeszkázni.- informálta Harry-t Louis.- Jó móka lesz.- kuncogott fel.

- Persze, hogy jövök. Hozom a deszkáinkat.- örült meg Harry is, mire kicsit begörcsölt a hasam. Muszáj lesz vele beszélnem. De majd csak kicsit később.

Pár perc múlva Liam is megérkezett, aki úgyszintén nagyon örült nekem, majd elindultunk együtt megint deszkázni... Az egész csapat együtt volt... Mint pár hónappal ezelőtt....

----------------**----------------

Na, ez lett a 2. rész. Rengeteget dolgoztam rajta, ezért remélem tetszik.:)

Véleményeket nagyon várok.:)

xx

Sziasztok!!:) először is nagyon szépen köszönöm a 14(!!!) komit, a feliratkozásokat, a több mint 200(!!!!!) megtekintést és a 49(!!!) "izgalmas" visszajelzést.:) brutál jól esik.:') Isteniek vagytok.:)
Ez a rész nem lett valami nagyon jól, mert ipad-ról teszem fel...:/ azért kiváncsi vagyok milyen lett... És mielőtt még hoznám a sztorit csak annyit szeretnék, hogy minden vasárnap lesz új rész!!:)
Ennél hamarabb sajnos nem tudok hozni..:/
Jó olvasást!! Xx

-------------**-------------

1.fejezet

"-Fuss Lina!! Édesanyád jön! Menekülj!- hallottam Harry hangját mögülem. Futottam a sötét utcán, Harry-vel a nyomomban. Hirtelen nem hallottam már semmit, csak anyukám magassarkújának a kopogását a padlón. Harry hirtelen eltűnt... Ijedten néztem körbe, és kerestem Harry-t. Kipp-kopp... A földre rogytam. Émelyegni kezdtem. Kipp-kopp, kipp-kopp... Felnéztem, és anyám gonosz arcába néztem. Már nyitotta a száját..."

-Kisasszony!Kérem..Megérkeztünk.

Álmosan megráztam a fejemet. Hirtelen beugrott anyámról kép. Összerezzentem. 

- El-Elnézést. Már megyek is.- nyújzóztam egyet, és kipattantam az ülésből.

A gépen már senki sem volt. Óvatosan lépdeltem lefele a lépcsőn. A várótéren csomó ember várt, vagy éppen telefonált.Óvatosan körbefordultam, Harry-t keresve. Egy oszlop mellett állt, fekete kapucniját a fejébe húzva. Két smaragdzöld szeme engem nézett. De nem jött oda hozzám. Lassan megindultam felé, mire ő is pár lépést jött felém, de hirtelen megállt. Nem jött közelebb mire én is megtorpantam. Elbizonytalanodva oldalra billentettem a fejemet, és vártam, hogy hátha idejön, vagy valami. Óvatosan kinyújtotta a kezèt két oldalra, mire futni kezdtem felé. Óriási lendülettel ugrottam bele a karjaiba. Kettőt megfordult, és óvatosan letett a földre, de nem engedett el. Éreztem az erőt az ölelésében. Hirtelen elgyengültem.Már nagyon rég öleltek ennyi érzéssel. Harry gondolom érezte, hogy nem nagyon állok a lábamon, mivel türelmesen tartott karjaiban..

- H-Harry! Köszönöm!- néztem fel rá és kerestem a tekintetét, de a kapucni nem engedte. Válaszul mégjobban magához ölelt, és lassan elengedett.

- Örülök, hogy megint itt vagy.- fogta meg a két vállamat, és mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe. - Hiányoztál.- suttogta halkan.

Óvatosan kibújtam a fogása alól, mire ő reflexszerűen elvette a cuccomat. 

- Nem lakok messze innen. - kezdett el fecsegni, hogy oldja a feszült csendet.

- Elköltöztél? - tátottam el a számat, de közben tartottam a lépést.

- Igen.. Muszály volt. Viszont remek helyen lakok most is. Egyáltalán nem bánom. 4 remek barátom lakik mellettem. 

- Tudom-tudom!- vágtam rá.- Ne felejtsd Harry, hogy én bíztattalak, hogy indulj az x-factorba. Ha nem is mondtam, de mindent tudok a bandáról. Óriási fan vagyok.- néztem rá csillogó szemmel, mire kicsit elpirult.

- Hááát akkor tudod mi a helyzet.- segített be a kocsiba, és gyorsan megkerülte a kocsit.- Egymás mellett lakunk London mellett. Gyönyörű helyen. Van kis tó, és ami a legjobb.:Csendes..Így tudunk pihenni. Viszont amit majd el kell viselned majd, azaz, hogy testőröm van. Először kicsit furi lesz, de nem olyan vészes.- magyarázta, miközben vezett.

- Nem baj. Ennyi legyen a legnagyobb gondunk. És tényleg köszönöm, hogy itt lehetek veled.. Ha te nem vagy, nem is tudom mi lett volna velem. Kérlek szólj ha valamiben tudok segíteni.

- Elég annyi, ha itt vagy velem. Más nem kell.- mormogta az orra alá, de meghallottam. Óvatosan végig simítottam a karján, mire kirázta a hideg.

- Köszönöm.- suttogtam mégegyszer, majd hátra dőltem, és kinéztem az ablakon. Mindjárt ott vagyunk.. Már láttam a házakat elsuhanni mellettünk. Lassítani kezdtünk, amikor egy sorompó állta az utunkat. Az őr csak ránézett Harry-re, biccentett egyet, és felengedte a sorompót. Érdeklődve néztem Harry-re, mire ő csak mosolyogva választolt.

- Hírességek vagyunk.. Ez a rész, ahol lakunk teljesen biztonságos. Kicsit parkfalu hatású. Csak itt hírességek laknak.- magyarázta.- Itt lakik például a szomszédban majdnem Simon Cowel, Cher Loyd, sőt Beyonce-nak is van itt egy háza.

Ámulva néztem közben azokat a házakat, amik mellett elhaladtunk. Óriási, gyönyörű, több emeletes épületek sorakoztak egymás mellett. Szinte már kiértünk a faluból,a amikor végre megpillantottam 4 ugyanolyan házat. Egyáltalán nem voltak nagyok. Ebben a környezetben teljesen eltörpült, de ha csak az egyik is bárhol másik városban, faluban lenne, tuti utána fordulnának.

- Megjöttünk.- állította le a motort Harry.- A jobboldali az enyém.

- Menjünk.- pattantam ki, és indultam el a házhoz. Fel se tűnt, hogy 5-en vannak a fiúk, és csak négy ház van.

Harry csendesen lépdelt mögöttem. Az ajtóban kicsit oldalra álltam, hogy oda engedjem Harry-t a zárhoz.

- Kisasszony.- tárta ki az ajtót előttem, és oldalra lépett.

Szinte elkápráztatott a ház. Gyönyörűen berendezték a kicsi szobákat. Teljesen ledöbbenve álltam.

- Azta.- csak ennyit bírtam kinyögni.

- Hát igen. Josh barátunk szép munkát végzett.- akasztotta fel a kabátját a fogasra, és segítve rólam is lehámozta a ruhát.- Remélem tetszeni fog a szobád. Amikor megtudtam, hogy megint velem fogsz lakni rögtön átalakítattam kicsit. - tuszkolt fel a lépcsőn, és folyamatosan mutogatta közben a szobákat.

- Itt van rögtön a lépcső mellett egy gardrób, mellette az én szobám, és az én szobámmal szemben van a tiéd.- izgatottan nyitott be a "szobámba".

Eddig is el voltam ájulva a háztól, de amikor megláttam a szobát... Tovább nem bírtam fokozni a gyönyörűt. Felidézte bennem azt, amikor még pár éve Harry-vel éltem. Pontosan úgy volt berendezve. A "megmentőm" láthatta, hogy felidézte bennem a múltat, mivel halkan kiosont, és bezárta az ajtót. Lassan az ágyhoz lépdeltem, és lezuhamtam rá. Előtört belőlem a fájdalom. A sírás görcsösen átvette a hatalmat felettem. De hagytam magamat. Tudtam, hogy ki kell belőlem jönnie, mert addig ijesztő depressziós leszek. Így a párnába nyomtam az arcomat, és teljesen átadtam magamat a fájdalomnak.

-------------**---------------

Hát ez lenne..:) véleményeket várom.:) szép hetet!xx

Prológus/Szereplők

Lina Smith

Harry

Liam

Niall

Danielle

Louis

Zayn

Prológus:

Lina Smith sosem gondolta volna, hogy egy nyaralás után nem haza Kanadába, hanem Angliába fog érkezni. Ráadásul egy borzasztó vita után, ami után mar csak egyetlen egy emberre számíthat. Harry Styles-ra, a volt barátjára. Rengeteg dolog kavarog a fejében. Mégis szereti Harry-t? El tudta felejteni a szörnyű elválás miatt? Vagy még mindig szereti a szíve mélyén?

-Harry... Ezt nem hiszem el...- suttogtam a könnyeimmel küszködve.
- Mi a baj szívem?- ugrott fel a hangja két oktávval magasabbra.
- Tönkre tett a saját anyám.. - fuldokoltam.- egyedül vagyok.
- Hol vagy?- kérdezte riadtan.
- A repülőtéren. Nincs pénzem haza repülni. Nem bírom.. Segíts! Csak te vagy már nekem.- szorongattam sírva a telefonomat.
- Nyugodj meg. Szállj fel az első Angliába induló gépre! Elintézek mindent... Siess drága! A következő mindjárt indul. Siess!- hallottam a háttérben az egér kattogását. - Vigyázz magadra! A repülőtéren várlak!- azzal letette a telefont.
Fáradtan, álmosan, és elkeseredetten szorongattam a telefont. Sosem gondoltam volna, hogy az anyukám képes kitagadni, mert nem akarok oda menni egyetemre ahova ő akarta.. Szó szerint megmondta, hogy sose menjek többet haza. Remegve álltam az aulában, és könnyes szemmel néztem a hömpölygő tömeget. Még mindig szorongattam a telefonomat. Egyetlen egy ember maradt akiben még reménykedhetek. Harry.. Senkim nincs ezen kívül. Egy olyan fiúban kell bíznom, akivel már egyszer jártam, de elmúlt a szerelmem iránta... Azért jóban voltunk, de még is az exem. És most rá vagyok kényszerülve, hogy vele legyek, aki ráadásul még mindig szeret engem..
*Kérem az utasokat, hogy szálljanak be a Londonba induló járatba. A gép 10 perc múlva indul.*
A hangosbemondó hangjára rezzentem vissza a valóságba. Nem szabad szétesnem.. Még nem. Felkaptam a táskámat, és elindultam arra, amerre a tömeg vitt. Tudtam, hogy kifogtam a legnagyobb sort. Mindenki oda igyekszik, ahova én, ezért csak sodródnom kellett. A szokottnál is hosszabb sor állt. Több méteres kígyózó sor. Elkeseredetten ültem rá a táskámra. Le fogom késni a gépet, és akkor itt kell maradnom Belgiumban egyedül, magányosan. Hirtelen egy magas, izmos férfi tornyosult felém.
- Maga Lina Smith?- dörögte mély, szinte suttogó hangján.
-Igen.- válaszoltam kicsit félve, de határozottan.
-Jöjjön előre kérem. Már foglaltak önnek helyet, és a férfi azt mondta, hogy sürgős. Kérem kövessen!
Azzal megfordult, és elindult a tömeg mellett lévő ajtó felé. Gyorsan megragadtam a cuccomat, és utána futottam. Áttuszkolt az átvilágítón, majd tovább lökdösött a repülő felé. Már majdnem fent voltam a repülőn, amikor megfogta a karomat. Érdeklődve fordultam vissza felé.
- Csak eddig kísérem. Jó utat!
Azzal sarkon fordult, és eltűnt a szemem elől. Még pár pillanatot álltam, és néztem arra amerre eltűnt. Mivel nem láttam tovább, ezért én is sarkon fordultam, és a jegyemet szorongatva felszálltam a gépre. Fáradtan fészkeltem be magamat a finom bőrülésbe. Angliába biztonságba leszek... Harry-vel...

----------**-----------

Ez lenne a Prológus, és kicsit az első rész.:) Nagyon várom a véleményeket.:)